PhotoShop gyorsbillentyűkről bővebben

Kezdjük az elején: mire jó a gyorsbillentyű, amikor minden „ott van előttünk”? Talán hihetetlen, de a válasz a nevében van: meggyorsítja a munkát. Nagyon kellemes tulajdonsága a PS-nek, hogy az edit (szerkesztés)-> keyboard shortcuts (billentyűparancsok) menüben lehet beállítani egyéni gyorsbillentyűt is, ha a gyárihoz pl. ET-szerű ujjak kellenének, vagy nem volt gyárilag valamihez hozzárendelve.

Alapoktól írok, megpróbálom érthetően körülírni a dolgokat, remélem sikerül… Az előző gyorsbillentyűkről írt cikk olvasása (Photoshop gyorsbillentyűk) kötelező! Én jelenleg CS2-t használok, így előfordulhat, hogy régebbi változatnál nem minden működik. Aki Mac-et használ az CTRL helyett nyomjon cmd-t.

Mint a legtöbb tutorial, ez is bonyolultnak tűnhet, de kipróbálva „menet közben” kis tanulással nagyon rutinosan lehet velük bánni. Nyissatok meg egy tetszőleges képet, a háttérre duplán kattintva készítsetek belőle normál réteget, és azon lehet próbálkozni.

Próbálkozni kötelező, főleg, ha nem egyértelmű a magyarázatom! Menük szerint veszem sorra a legfontosabbakat, természetesen a teljesség igénye nélkül.

1. File menü:
   ctrl + N -> new document (új dokumentum). Ha pl. kijelölést másoltunk, vagy nyomtunk egy print screen gombot (pl. weboldalon) akkor az új dokumentum alapból a vágólap méretét kapja, ezután csak be kell szúrni a tartalmat.

   ctrl + O -> open document (dokumentum megnyitása) vagy még egyszerűbb, ha duplán kattintunk a PS szürke hátterén (nem egy már nyitott file ablakában, hanem a PS-ben!). A felugró panelon jobb oldalt van egy kedvencek menü, ahova elmenthetünk linkeket azokra a mappákra, ahol többnyire dolgozni szoktunk, ez jóval gyorsabb, mint végigmenni minden alkalommal a meghajtókon, mappákon.

   ctrl + S -> save (mentés). Ajánlott művelet! Akinek szállt már el munkája egy váratlan áramszünet, vagy egy másik futó program hibája miatt, az tudja, hogy életet menthet.

   ctrl + shift + S -> save as (mentés másként). Ha az eredeti pl. psd fájlt szeretnék megtartani „érintetlenül” is, akkor a változtatásokat ezzel érdemes menteni. Ha a fájl kiterjesztését szeretnénk módosítani, akkor is ezzel mentsünk.

   Ha igény van rá, akkor a gyakori file formátumokról, képek méretezéséről és a DPI jelentéséről/jelentőségéről is készülhet leírás, csak jelezzétek.

   ctrl + alt + shift + S -> save for web (mentés webre). Ezt nyomja le az, akinek 10 ujja van – egy kezén!

   ctrl + P -> print (nyomtatás). Mivel nálunk több nyomtató van, ezt én nem használom.

   ctrl +alt + P -> print preview (nyomtatás előképpel). Itt a sima nyomtatás parancsnál jóval több lehetőségünk van. Nyomtatót, papírt, stb. lehet választani.

2. Edit (szerkesztés) menü:
   ctrl + C -> copy (másolás). Kijelölést másolja a vágólapra, text módban a kijelölt szöveget (mint pl. word-ben) másolja.

   ctrl + X -> cut (kivágás). Kijelölést kivágja (vágólapra kerül), text módban a kijelölt szöveget vágja ki. Ha az egész szöveget kivágtuk, attól az üres réteg még a layer (rétegek) palettán megmarad.

   ctrl + V -> paste (beszúrás, és nem valami olasz tészta!) A másolt részt (a vágólap tartalmát) beszúrja művünkbe. Új rétegként jelenik meg a layer palettán (kivéve, ha szöveges rétegben szöveget másoltunk és szúrunk be).

   ctrl + Z -> undo/redo (utolsó művelet visszavonása/ visszavonás visszavonása). Az utoljára végrehajtott műveletet lehet meg nem történté tenni.

   ctrl + alt + Z -> history step backward (visszalépés). Az elvégzett műveleteket vonja vissza lépésenként. A beállításokban lehet megadni, hogy hány lépést „jegyezzen meg” a program, túl magas szám beállítása két dolgot jelent: nagy swap file-od van, illetve nagyon bizonytalan vagy…

   ctrl + shift + Z -> history step forward (előrelépés). Ha valamit elrontottunk, majd hirtelen felindulásból több lépést vontunk vissza a ctrl + alt + Z kombóval, akkor ezzel korrigálhatunk.

   ctrl + T -> free transform (szabad alakítás). Mit is írjak ehhez… mindenki ismeri, használja…

   Ha az alakítást mutató keretbe kattintunk jobb gombbal, akkor a további alakítási beállításokat is láthatjuk (ez a környezet érzékeny menü, ezekről később).

   Ha a sarokpontoknál shiftet nyomva növeljük/csökkentjük a réteg méretét, akkor az oldalarányok nem változnak (Constrain Proportions). Ctrl-al a réteget torzíthatjuk, míg ha alt-al húzzuk be a rétegünk egyik oldalát, akkor a vele szemben lévő oldal is ezt teszi. Így pl. a középre pozicionált réteget összehúzhatjuk, és a pozíciója nem változik.
   Kipróbálva nem bonyolult, és biztosan sokszor jól jön majd!

   ctrl + alt + T -> duplicate free transform (duplikált szabad alakítás). Ezzel tulajdonképpen készül egy rétegmásolat, majd ezt a réteget alakítjuk.

   ctrl + backspace -> fill with background color (háttérszínnel kitöltés). Kijelölésünket a háttérszínnel tölti ki…

   alt + backspace -> fill with foreground color (festőszínnel kitöltés). Kijelölésünket a festőszínnel tölti ki…

3. Image (kép) menü:
   ctrl + B -> color balance (színegyensúly). A kijelölt réteg színhelyességét állíthatjuk be. Shiftet is nyomva automatikusan próbálja a PS beállítani.

   ctrl + L -> levels (szintek). A réteg legsötétebb, közepesen világos, és legvilágosabb pontját tudjuk hisztogram segítségével meghatározni, akár csatornánként is. Így lesz a fekete fekete, és a fehér valóban fehér a képen. Shiftet is nyomva automatikusan próbálja a PS beállítani.

   ctrl + M -> curves (görbék). Hasonló a szintekhez, de itt függvényszerűen adjuk meg, hogy a réteg adott pontját miként alakítsa át a program. Itt is lehet színcsatornánként módosítani.

   ctrl + U -> hue/saturation (színezet/telítettség). Rétegünk színösszetevőit tolhatjuk el, vagy kifesthetjük a képpontokat egyszínűre (colorize). A telítettséggel a színek intenzitása állítható, a fényerővel nem mondom meg mit lehet állítani, aki tudja az emelt díjas sms-ben írja meg, PS logót sorsolunk ki e-mailben.

   ctrl + shift + U -> desaturation (deszaturálás). Magyarul a színinformációk törlése. Szép szürkeárnyalatos lesz a képünk, de ez ne tévesszen meg senkit, ettől még nem lett grayscale (szürkeárnyalatos) a színmódja! Gyakran küldenek fekete-fehér hirdetéseket így deszaturálva, és ha a nyomdában derül ki hogy nem grayscale, akkor az kellemetlen…

   ctrl + I -> invert (negatív). Rétegünk negatívja jelenik meg. Hasznos akkor is, ha pl. a festőszínünket elkevertük, nem akarjuk visszaállítani feketére, de kellene egy fekete réteg… Akkor új réteg -> ctrl + backspace (kitöltjük fehérrel) -> ctrl + I és kész is a fekete réteg… Ugye hogy megy ez?

4. Layer (réteg) menü:
   1-10 réteg opacity (áttetszőség). Kis gyakorlással meg lehet szokni, és gyorsan lehet állítani az áttetszőséget (nem összekeverendő a kitöltéssel!). Hasznos, pl. amikor egy képet leveszünk kb. 30%-ra, és az alatta levő réteg így jól látszik, könnyebben maszkolhatunk.

   ctrl + J -> layer via copy (új réteg másolással). Rétegünkből új réteg készül, mintha lehúztuk volna az új réteg ikonra a layer palettán. Ha a réteg egy részét szeretnénk új rétegként felhasználni, egyszerűen kijelöljük a kívánt részt, ctrl + J, és már ott is vagyunk.

   ctrl + shift + N -> new layer (új réteg). Új réteg… ez helyett pl. kényelmesebb a rétegpalettán az ikonjára kattintani szerintem.

   ctrl + E -> merge layers (rétegek egyesítése). A kijelölt rétegünket az alatta lévő réteggel egyesíti, ha az a réteg látható. A rétegpalettán kijelölt rétegeket (csoportban lehet shift-tel jelölni, vagy egyesével ctrl-el, úgy, mint a Windows intézőben) egyesíti egy rétegbe.

   Vigyázat, ez a szöveges és a vektoros rétegeket raszterizálja, a rétegstílusokkal együtt – tehát minden, a kijelölt rétegeken látható dolgot egy új, raszterizált rétegben egyesít, közben az eredeti rétegeket törli!

   ctrl + G -> clipping mask (vágómaszk). Egy érdekes maszkolási technika, részleteit BonFire blogján megtudjátok: http://bonfire.blog.hu/2008/05/09/vagomaszk

5. Select (kijelölés) menü:
   ctrl + A -> select all (mindent kijelöl). Az adott rétegen készül egy a canvas-sal (rajzvászon) megegyező méretű kijelölés. Miért jó ez? Hát pl. ha a rétegünk nagyméretű, és sok „lelóg” a rajzvászonról, akkor a rétegen ctrl + A -> ctrl + J, így a rétegből a hasznos tartalom új rétegre került, a feleslegesen nagy rétegünket lehet kidobni.

   ctrl + D -> deselect (kijelölés törlése). Megszünteti a kijelölést.

   ctrl + shift + D -> reselect (újrajelölés). A megszüntetett kijelölésünket visszahozza.

   ctrl + shift + I -> select inverse (kijelölés megfordítása). A kijelölt területekről megszűnik a kijelölés, és rétegünk eddig kijelöletlen területei lesznek kijelölve.

   ctrl + alt + D -> feather (lágy perem). Alapból nálam kijelöléseknél 0 px lágy perem van beállítva, ha a szükség úgy kívánja a kijelölés elkészítése után, amíg a hangyák menetelnek (ha tudod mik a menetelő hangyák, akkor jelezd, és mi küldünk egy 20 MB-os háttérképet e-mail-ben, muhaha) ctrl + alt + D kombóra felugró ablakban lehet a kijelölés széleinek elmosását pixelekben megadni.

   Kijelölésnél a marque tool (téglalap vagy ellipszis kijelölő eszköz) az alapbeállításon legyen, így ha végeztünk a kijelöléssel, akkor egérrel el tudjuk húzni, shiftet lenyomva hozzáadhatunk a kijelöléshez, altot nyomva kivehetünk a kijelölésből. Ilyenkor a shiftet/altot, illetve az egeret is nyomva tartva a space-t is hozzá „kombózzuk”, akkor az éppen rajzolt kijelölésünket tudjuk mozgatni. Bonyolultnak hangzik, de nem az, csak próbálgatni kell.

   Ami a legjobb, hogy eszközt is válthatunk: pl. téglalap kijelölés után lehet sokszög kijelölővel (polygon lasso tool) hozzáadni, vagy elvenni a kijelölésből.Kijelölt területet ctrl-t nyomva tartva kivágva mozgathatjuk, a rétegen belül. A kijelölést alakíthatjuk is (ctrl+T), de ez a két módszer a réteg képpontjait véglegesen módosítja, ezt ne felejtsük el.

   Valójában a kijelölések elkészítésének rengeteg módja van, a forrás képtől, és a további felhasználástól függ, hogy melyik módszer a legcélravezetőbb. Ha a „nagyüzemi” kijelölések-beillesztések iránt van érdeklődés, akkor szívesen írok róla valami összefoglalót.

6. Filter (szűrők) menü:
   Itt csak egyet írok le, a ctrl + F az utoljára alkalmazott filtert küldi újra, az előző beállításokkal, ez nem minden esetben szerencsés, én szeretem – már amelyik szűrőnél lehet – próbálgatni a beállításokat.

   Ehhez tartozik még a szűrők alkalmazása után a szerkesztés menüben elérhetővé váló szűrő elhalványítása menüpont, ahol ilyenkor lehetőség van a szűrő hatásait csökkenteni.

7. View (nézet) menü:
   ctrl+ + -> nagyítás
   ctrl+ – -> kicsinyítés
   ctrl+ 0 -> fit on screen (átméretezés képernyőhöz)

   ctrl+ H -> extras show/hide (extrák mutatása/elrejtése): szerkesztéskor segédvonalakkal, vagy pl. a rács bekapcsolásával segítjük a rétegek pozicionálását, de néha a képet szeretnénk megnézni ezek nélkül is, akkor ezzel ki/bekapcsolhatjuk ezeket az extrákat. A kijelölések hangyáit is kikapcsolja, de a kijelölés ettől még aktív!

   ctrl+ R -> rulers show/hide (vonalzó extrák mutatása/elrejtése): ezzel ki/bekapcsolhatjuk a vonalzót. Jelentősége nincs, mert érdemes bekapcsolva tartani…

8. További gyorsbillentyűk:
   tab -> all panels show/hide (minden panel mutatása/elrejtése): próba, és lásd… :)

   shift+tab -> ugyanaz, mint az előző, de az eszköztárat nem tűnteti el.

   caps-lock -> az aktuális egérmutatót pontos kijelölésre (célkeresztre) cseréli, ha be van kapcsolva.

   Nagyon hasznos, ha pl. egy kis területet szeretnénk festékes vödörrel festeni, a vödör helyett a célkereszttel pontosabban lehet célozni.

   X -> felcseréli a festő- és a háttérszínt. Maszkolásnál kellemes segítség.

   D -> visszaállítja az alapértelmezett festő- és háttérszínt.

   Az eszközválasztó gyorsbillentyűket nem részletezem, az fent említett posztban Harder mester már ismertette őket.

9. Környezet érzékeny menük:
   Egy nagyszerű dolog a PhotoShopban, hogy az egér jobb gombjával kattintva (vagy ctrl+bal klikkel) a pozíciótól, eszköztől függően különböző lehetőségeket dob fel, szinte kitalálja gondolatunkat.

   Ha egy kijelölésben kattintunk, akkor az ehhez tartozó lehetőségeket adja a program, ha a ctrl+T (szabad alakítás) után kattintunk, akkor a szerkesztés/alakítás menüpont lehetőségeit kínálja fel, és nem kell érte a menüben kotorásznunk.

   A rétegek palettán jobb klikkre a paletta hátterén, a láthatóságot jelentő szemen, vagy a réteg effektusra kattintva is más-más lehetőségeket találunk, amiket nem részletezek itt, hiszen ezeket mindenki ismeri, csak lehet így még nem kereste.

   A vonalzóra kattintva válthatunk a megjelenített mértékegységek között, ez is sokszor jól jön.

Ezeken kívül még rengeteg gyorsbillentyű van, igyekeztem a legfontosabbakat, leggyakrabban használtakat összegyűjteni. Az ablakok ki/bekapcsolhatóak a funkcióbillentyűkkel, de mivel kényelmesen lehet rakosgatni és váltani közöttük, erre nem tértem ki.

A PS-ben is lehet a Wordből már ismerős szövegformázásokat (sőt sokkal többet) használni, ezekhez is van vagy két tucat gyorsbillentyű, de ezekre sem tértem ki, mivel egyrészt a PS nem szövegszerkesztő vagy tördelő program, másrészt a character (karakter), és bekezdés (paragraph) palettákon minden elérhető kényelmesen.

Teljes időhiány miatt kicsit lassan született meg ez a post, elnézést érte. Remélem hasznos információkkal tudtam segíteni a munkátokat. Képeket nem készítettem, egyrészt mert így is iszonyat hosszú lett az írás, másrészt mert ezeket próbálni kell (ez a PS titka…), egy kép nem sokat mutatna.

Ha van érdeklődés, akkor más PS alapokról is készülhet összefoglaló, csak jelezzétek a kommentekben.